body, a, a:hover { cursor:url(http://i49.tinypic.com/1j1zfa.png), auto }

2013. március 16., szombat

Two.

Sziasztok! :D Meghoztam az új fejezetet, örülnék ha minél többen komiznátok ;) Közben azért lessétek a másik blogomat is, lehet, hogy oda is betoppan ma egy új rész. :D (Sorry But It's My Life)


~Kettő



Bakancslista


  •  Eljuttatni Dorkát a One Directionhoz. (apró hátsószándékkal)  
  • Venni egy hörcsögöt. Azok olyan cukik.
  • Pink hajat szeretnék. Vagy olyan Arieleset.
  • És akkor mellé már egy bohóchalat... Hogy is hívták? Sebastian. 
  • Teljesíteni mindet.
  • Boldogan meghalni.

~Dorka

Hallottam, hogy valaki az ajtóhoz dübörög, és kinyitja a kukucskálót. 
- Arrg... Nem fogadunk látogatókat!- ordította ki talán Harry.
- Kérlek!- ordítottam vissza. Szánalmas, hogy ilyenre süllyedek... Sophie, ezt csak érted teszem meg...-fortyogtam magamban.
- Menj innen, vagy szólunk a biztonságiaknak!
- Türelmes vagyok!- kiáltottam utoljára, mielőtt leültem volna a földre és a falnak támasztottam a hátam. Különféle zajok szűrődtek ki az ajtó mögül. Körülbelül 3 óráig ücsöröghettem ott, mielőtt elaludtam volna fáradtságomban.

~Harry

A lány még mindig az ajtó előtt volt, órákkal később is. Nem akartam kimenni. Már nem gonoszságból, félre ne értsen senki. Ha most kimegyek akkor valószínűleg mindenkinek elárulja, hogy itt vagyunk és autogramosztás van. Mikor körülbelül három órával érkezése után kinéztem még mindig ott volt, és aludt. Halál komolyan. Ez a lány hihetetlenül kitartó. Ezek után tíz percenként kilestem, de csak nem akart eltűnni. A harmadik tízperc után nem bírtam tovább nézni, kiléptem hozzá. Érkezésemre felpattant, és felhúzta a szemöldökét.
- Seggfejebb vagy mint gondoltam öcsi.
- Aha, azért üldögéltél itt... három és fél órát ugye?- kérdeztem bosszúsan. Mit pattog már nekem??
- Ahhoz neked semmi közöd baromarc. Na menj már félre- lökött arrébb az ajtóból. A lakosztályba beérve körülnézett, és megpillantott egy újságot, amiben a poszterünk szerepelt. Múlt időben, ugyanis úgy kitépte, hogy öröm volt nézni. Ordított egyet, mire mindenki ijedten jelent meg az előtérben.
- Aláírnátok nekem? Kösz..- nyomta a pofánkba a papírt és egy tollat amit a zsebéből húzott elő. Bájos kis teremtés...-gondoltam magamban, de azért aláírtam, mert valamilyen szinten ijesztő volt. Kék szemével a többieket kezdte szuggerálni, és természetesen ők is engedelmeskedtek. 

~Dorka

Miután végre elértem amit akartam megfordultam, és kisétáltam az ajtón. A 'banda' megdöbbenten és leesett állal ácsorgott az ajtóban, én meg magas ívből kakiltam rájuk. Elértem célom, remélhetőleg többé nem kell őket látnom.... Soha. A kocsimhoz érve a kocsikulcsomat kezdtem keresni. És kerestem úgy öt percig, mire leesett, hogy fent kirántottam a tollammal együtt.. A fenébe.. Felpillantva láttam, hogy Harry kint ül a parkolóra néző erkélyen, és mikor rájött, hogy észrevettem vigyorogva meglengette a kocsikulcsot.
- Ezt keresed szivi?
- Még egy szivi és lerúglak onnan. Ledobnád?- kérdeztem bosszúsan. Ha valakit lesziviznek az olyan feminista. 
- Nem szivi, gyere csak fel érte.
Azt hittem felrobbanok. Ki van zárva, hogy felmenjek hozzá mégegyszer. Öntelt nyomorék...-Fortyogtam magamban, miközben előhúztam a telefont, és taxit hívtam. Harry értetlenül nézte a fejleményeket, majd lerohant hozzám. 
- Héé... Odaadom- naivan nyúltam a kulcsokért, de hirtelen arrébb kapta a kezét.
- Ha elmondod a neved, és a telefonszámod.- kacsintott 'popsztárosan'. Baromarc.
- Megmondom a nevem. Ennyi legyen elég. Elek Dorottya- vetettem oda, és ismételten nyújtottam felé karomat.
- Hé, te nem is angol vagy? Akkor onnan a fura kiejtésed.
- Kérem már a kulcsaim- ordítottam rá, mire szerencsétlen viszonylag megijedve ejtette a tenyerembe.- ohh és kérlek ezt add oda a taxisnak.- nyomtam valamennyi pénzt a zsebébe, és azt már alig hallottam meg, mikor utánam kiáltotta, hogy nincs rá szüksége. Ki nem szarja le??

~Sophie

- Na végre hogy megjöttél! Kezdtem aggódni- ugrottam megkönnyebbülve Dorka nyakába.
- Nesze... Ne tudd meg mennyit szenvedtem érte- adta a kezembe a dedikált papírt. Degenerált tinilányt megközelítően kezdtem visítani, mire ő csak fejét csóválva besétált a szobájába.

~Dorka

A szobámba érve lehuppantam a kedvenc narancssárga fotelemben, és magamban azért somolyogva kapcsoltam be a laptopom. A Facebookon egy ismerősnek jelölés és hozzá tartozó üzenet fogadott.
Marie Babe
Hello. Harry vagyok. :D Visszajelölnél?
Én: 
Szia baromarc. Nem.


2013. március 14., csütörtök

One.

Várom a véleményeket, kinek hogy tetszik, érdemes e folytatni... :D


~Egy


Belegondoltál már abba, hogy milyen lehet, ha már csak pár hónapod van hátra? Ha már csak az tart életben, hogy azt a pár hónapot azokkal töltheted akiket szeretsz? Mert én igen.

Bakancslista


  • Eljuttatni Dorkát a One Directionhoz. (apró hátsószándékkal)
  • Venni egy hörcsögöt. Azok olyan cukik.
  • Pink hajat szeretnék. Vagy olyan Arieleset.
  • És akkor mellé már egy bohóchalat... Hogy is hívták? Sebastian. 
  • Teljesíteni mindet.
  • Boldogan meghalni.
Ajtócsapódásra keltem. Mostanában egyre nehezebbek a reggelek. Meg az esték. A doki megmondta, de nem akartam hinni neki. Dorka vágtatott be közös lakásunk egyetlen olyan pontjába, ami elvileg csak az enyém. 
- Hééé álomszuszék! Ébresztő!- vigyorgott rám ijesztően.- még terveim vannak veled mára.
-Mhhhm- morogtam vissza bájos reggeli, 10 órája nem beszéltem hangomon. 
- Sophiii- kezdte el rángatni a kezem. Pár perc után megadtam magam, és hagytam, hogy a kezembe nyomkodja az aznapi ruhámat, majd a fürdőbe tuszkoljon. Megnéztem mit akar rám adni. Az első gondolatom a cuki és kislányos volt, de aztán rájöttem, hogy ez olyan Dorkás. Ettől a gondolattól némileg felvidultam, és kedvemet megtartva tipegtem le a lépcsőn pár perc múlva. 
- Reggelii- nevetett rám barátnőm és elém tolt... nos, valamit. Soha nem állítottam, hogy tud főzni. De én mindig megeszem, olyankor úgy csillog a szeme. Ez kivételesen rosszra sikeredett, de legyűrtem. 
- Na indulhatunk?- csapott le a tányéromra amint látta, hogy befejeztem.
- Igeen... De hova is? 
- Vásárolni- jelentette ki magabiztosan, mire én szájhúzgálva ugyan, de megindultam az ajtó felé. Nem szerettem vásárolni, nem értettem minek költünk rám. Pár hónap múlva úgyis meghalok, nem mindegy, hogy szakadt ruhában vagy szép újban? Dehogynem.  A kocsiba beülve benyomtuk a rádiót. One Direction ment. Én imádom őket, Dorka idegtépő nyálgépeknek tartja őket. Pedig szerintem édesek. A külföldi rajongók mind azt gondolják, hogy nekünk, Londoniaknak több esélyünk van találkozni velük, mint nekik. A lótúrót. Nekem talán soha nem is lesz. 

~2 órával később, Dorka

Kimerülten rogytunk le az egyik padra az áruház közepén. Hirtelen nagy tolongásra és visításra lettünk figyelmesek pár méterre tőlünk. Mikor odapillantottam öt nyálgépet pillantottam meg. Jajj Istenem add, hogy ne vegye észre őket.
- Úúúúúr Istenem Dorka, azok ők! Kérlek kérlek kérlek!- tudtam mire gondol. Ő nem mehet oda az állapota miatt, így nekem kéne. Azonban ők már régen elindultak fittyet hányva szerencsétlen rajongóikra. Idióták... fortyogtam magamban, majd hirtelen csodás ötletem támadt.
- Oké. Ha most szépen foghatok neked egy taxit ami haza visz, pár óra és egy aláírással térek vissza mindenkitől. Mit szólsz hozzá?- kacsintottam rá kedvesen, mire ő heves bólogatásba kezdett. Tudtam, hogy mi szerepel a bakancslistáján. Egyszerűen nem tehetem meg vele, hogy kihagyom élete talán utolsó lehetőségét. Szerencsére több taxi is várakozott az épület előtt, így gyorsan betuszkoltam az egyikbe, én meg máris rohantam a kocsimhoz. Még éppenhogy elkaptam, amint Harry Sztájlsz beszáll a kocsiba, és kihajt a parkolóból. Egyszer élünk, mit veszíthetünk, ha a legjobb barátnőnket úgyis el fogjuk szinten forgalommal frontálisan szemben hajtottam utánuk, és egy karcolás nélkül bemanővereztem magam mögéjük. Cöhh és a rajztanárom mindig azzal zaklatott, hogy a pasik jobban tudnak vezetni. Nagy szart. Röhögtem magamban, majd folytattam a hajszám. Úgy fél órával később beparkoltunk egy puccos hotelbe. Gondolom ez kényelmesebb nekik, mint hogy saját maguk után rendet tartsanak. Szánalom a köbön... Megvártam amíg bemennek  az épületbe, majd én is utánuk surrantam. Az ajtónálló szerencsére éppen valami degenerált emberrel volt elfoglalva aki éppen telibehányta szegény recepciót. Ennyit a virágmintás ruhájának.... És a tölgyfa íróasztalnak. Örülve a fejemnek osontam a lifthez. A 'fiúk' már felmentek...a kitudjahányadik emeletre. A tervem a következő volt: mindenhova becsöngetnek, amit lehetőleg gyorsan kéne véghezvinnem, mielőtt kidobnának. Első emelet, első szoba. A néni köntösben és felcsavart hajjal nyitott ajtót, majd mikor megkérdeztem nem tudja hogy merre lakik a One Dirdection értetlenkedve rázta a fejét, ám amikor nagyjából leírtam nekik a külsejüket értelmesebb arcot öntött magára.
- Ó, szóval hogy arra az öt csirkefogóra gondolsz! Felettem laknak kisaranyom, és minden egyes reggel galambhuhogással keltenek. 
- Ó köszönöm szépen, de most rohannom kell- mosolyogtam rá kedvesen. Elég érdekesen nézett rám, ugyanis ugyanúgy mentem, ahogy jöttem... Azaz gyorsan. Magamhoz képest fénysebességgel. A liftbe érve türelmetlenül nyomkodtam a gombot, és csak úgy kiestem az ajtón amikor megérkeztem a második emeletre.  Kiszámoltam, hogy melyik lehet az ő szobájuk, majd három nagy levegő után csengettem.